Hogy visszük át Pestre? (FN Tudósító)

2009. március 21. 20:45

A válság, ami furcsa módon nosztalgikus emlékeket ébreszt...

 

Válság van. Kicsit azért néha álságos a válság. Szállnék fel a villamosra, de egy körülbelül 70 éves nénike megállít, megkér, hogy segítenék-e már neki felszállni, most volt bevásárolni, nem bírja a kiskocsit felrakni. Szombat este van, elgondolkozom, hol vásárolhatott ilyenkor, de persze segítek, hisz a 49-es nem alacsonypadlós. (Már alacsonypadlós villamosunk is van ám.) Emelném a banyatankot, de nem moccan. Nem vagyok egy nyüszüge alkat, de két kézzel sem bírom felemelni, végül aztán nagy nehezen felrángatom, felvonszolom a tujára. Nénike kárörvendően vigyorog, köszöngeti kedvesen. Mondom, hát ez jól tele van, mi van benne, jönnek az unokák? Á, dehogy, csak nekem meg a papának lesz, pár napra előre vásároltam. Elgondolkozom... jön a válság, és a néni a háborús időket felidézve néhány HÓnapra bespájzolt, vagy ezt tényleg mind megeszik egy hét alatt? Kezdek irigykedni. Mi Családilag visszatértünk a „kifli - tubusos Bocisajt – Sportszelet” tivornyákhoz. A kifli persze már „vizes kifli”- ez az igazi neve, tényleg. Spórolunk!
Közben a hídra érünk, gyönyörű Ferenc József hidunkat, melyet anno két év alatt építettek meg az első csavartól az utolsóig, és a háború utáni bombázások után szintén hamar újra helyreállították, még mindig (már megint) bütykölgetik. Nem tudok rá jobb szót, nem igazán halad a munka, és az eredmény is kétséges. A kilencvenes években felújították, és 1996-ban (- ugye nem is olyan régen... ? Vajon hány évre kell szólnia egy híd garanciájának... Fogyasztóvédelem! )- adták át újra a közlekedésnek, akkor viszont nem sikerült visszaállítani az 1-es busz vonalát, mert már akkor keskenyedett az útpálya, (válság lett volna?), és többé nem fért el a villamosok mellett a busz is. Szóval utazunk. Nénike a több mázsa ki-tudja-mivel egyik helyről a másikra ül, néhány utas kiváncsian nézi, néhány elgyötört arc, néhol ellenőrt-fürkésző szemek (- bevallom, nekem sem telik már a 9000 Ft-os bérletre) - szóval zötyög tovább a villamos, de valamilyen rejtélyes okból egyszercsak megállunk... A vezető kinyitja az ablakot, kinyúl, és behajtja a tükröt, hogy elférjünk a hídon. Az utazóKÖZÖNSÉGet ez 3 táborra osztja: csendesen mosolygók, megdöbbent felháborodottak, és a mi már meg sem lepődünk semmin – közönyösökre. Sikerült lespórolni megint a híd szélességéből? Legyen gyaloghíd? Talán úszhatnánk is inkább, vagy pádlizzunk kis lélekvesztőkön lelkesen ( ha van saját eveződ, kedvezményes jegyért)- de, ne hagyjuk azt a sok felgyülemlett feszültséget elpazarolni. Gyalogsági ásóval ásnám a metrót is, csak haladjunk már.. Vissza a 80-as évekbe?