YUMEIHO

20100217

Tegnap Japán Yumeiho masszírban volt részem, (matrac, laza tréningruha)  - ami a nevével ellentétben nem egy lágy relaxálós dolog, hanem inkább olyan, mintha a szicíliai maffiavezér vallatna. Recsegtem-ropogtam, nyekkentem nagyokat, és nem voltam biztos benne, hogy nem török el. De bíztam Janiban, aki teljesen profin tekergette a fejemet és a hátamat, kezemet-lábamat majdnem minden irányba, -  olyan magabiztosan, hogy el kellett hinnem, hogy egyben maradok.  Igyekeztem az Uddzsáji légzésre koncentrálni, illetve lazítani,  de néha azért felüvöltöttem (vagy nyögtem) – úgyhogy nem tudom a szomszédok  mire gondolhattak…

A Minestrone család fejének (Carapaccio Di Polpo ? ) már rég megtörtem volna, de itt a matracon fekve nem tudtam mit akarnak belőlem kiszedni,  – a FESZÜLTSÉGEN kívül. És az sikerült. A masszázs után mélykómás álomba zuhantam. Felébredve azt éreztem, hogy tök jól vagyok, teljesen másképp érzem magam, sokkal felszabadultabb, lazább vagyok, mint mostanábban. Mintha levettek volna egy elefántot a hátamról és a lelkemről. (jó, - írhatnám, hogy mázsás súlyt, de ne má’.., az olyan közhelyes..) Igaz, masszírozás közben majdnem telesírtam egy plüssmacit, (ez itt most drámai túlzás) - amit párnának használtam, de megérte! Nagyon jót tett!