A jógaóra csak sport?

Kérek mindenkit, hogy senki ne vegye magára, de nagyon régóta kikívánkozik belőlem. Lehet nem-egyetérteni, vitatkozni,  De ne utáljatok meg  :) ! Nem szeretnék egy stúdióba sem úgy menni, hogy csúnyán néztek rám :).   Ez csak egy vélemény, az enyém. Szeretem szinte az összes jógastúdiót, és szívesen is járok, és nem lenne jó, ha valahol  haragudnának rám.
És akinek nem inge, ne vegye magára. Tényleg sok helyre járok - szóval valószínűleg pont egy Másik stúdióról van szó  :)
Vannak szuper helyek, szuper órák, de most nem azokról írok, pedig lehetne sokat. Most arról írok, hogy engem mi zavar.

Egyre többféle jógával találkozom, de egyre több óra megy el a tornaóra irányába. Nem érzem a jógát. Persze, ahol nincs meditáció és ráhangolás ott nehezebb elérni a jóga–érzést, de el lehet. Sok helyen el is érik. Na jó, nem túl sok helyen.. Legalábbis ezt érzem én. Az a jó, mikor érezni az energiát, mikor együtt mozgunk, de lehet befelé is figyelni, mikor érzem, hogy nem csak sportolok, mikor van valami benne és mögötte, mikor a tudatom, a lelkem valahol máshol jár, mint a nap többi részében. És mikor haza is tudok vinni ebből az érzésből, energiából. Mikor többet ad, mint egy óra a fitneszben vagy aerobikon, zumbán, pilatesen.. De van ahol darabos az egész, alig hasonlít a jógára, csak gyakorlatok vannak, - „ászana-gimnasztika”.
Persze a jógázón (rajtam) is múlik, hogy mennyire tudja átadni magát az egésznek, mennyire lesz jóga a jóga.... Nem csak a helyen és az oktatón és a többieken múlik- de ezek is nagyon számítanak. Hiszen azt is tanulni kell, hogy hogyan jógázzunk, ne csak tornázzunk. Tömeges lett és divat, és sokan csak fogyni, mozogni járnak oda, ami nem baj, sőt… De vannak, akik többet szeretnének kapni, nem csak azt érezni óra után, hogy okés, elégettem x kalóriát, hanem valami mást is. Mert a jóga nem csak mozgás, hanem sokkal több. És ebből a sokkal többől is sokat lehetne kapni egy órán, még akkor is, ha nincs elmélet, és nincs meditáció vagy ima, csak ászanák vannak. De sokszor csak a kalóriákról szól, meg a helyes testtartásról, - ami szintén fontos. (sajnos van ahol nem figyelnek, és a helyes testartás is háttérbe szorul).
Persze vannak szuper órák, de mondom, most nem azokról írok.
Néha odamegyek hamarabb a terembe, hogy ráhangolódjak az órára, de mintha a strandon lennék, nagy a csacsogás. Ami persze jó, mert barátkozzunk, de inkább egy másik teremben, inkább óra után teázzunk együtt. Az jó lenne.
Néha maradnék meditálni, relaxálni, (mert ez nem mindenhol része az órának) de kint az előtérben már nagy a nevetgélés, behallatszik. Tudom, kapcsoljam ki.. Tanulom :)..
Hot jóga.. megint egy kritikus pont. Legyen tényleg „hot”, ahogy hirdetik, 36 vagy 40 fok, - vagy elég a 32, mert azt a kezdők is bírják? A páratartalom az szerintem más, bár ehhez annyira nem értek - de ha odaállok a párologtató elé, akkor annak a vize folyik rólam, nem az izzadság. Szóval szeretem, ha meleg van. Most talán megkapom :)  és legközelebb 46 fok lesz, és kidőlök :)))  Szóval a pár helyen dilemma (vagy már nem is az..),  hogy kinyissák-e néha az ajtót, lekapcsolják a fűtést, hogy a többség kedvébe járjanak, vagy tartsák azt, amit úgy dicsérnek, hangsúlyoznak, - azt, hogy HOT?  Mert fontos, hogy jöjjenek sokan. És ez is érthető. De igazi HOT óra már szinte alig van. Emlékszem azokra az órákra, amikor küzdenem kellett, hogy bent maradjak a teremben, mikor a törölközőmet csavarni lehetett óra után, és legszívesebben a kukába dobtam volna, és két kilóval nehezebb volt a táskám hazafelé, mint odafelé. :). Nem nagyon fordul már elő ilyen,  és nem azért, mintha én annyira belejöttem volna :). Ha már muszáj kinyitni az ajtót és lejjebb venni a fűtést, akkor jó lenne, ha előre lehetne tudni, hogy lightos vagy kemény óra lesz. Talán ha lenne kezdő óra, és haladó óra. Kőkemény. De hát a HOT óra lényege a meleg!
Azt szeretem, mikor a hot jóga közben és utána úgy érzem magam, mint akit megrágott és kiköpött a sárkány. Mikor méregtelenítettem a testem és a lelkemet is. Mintha szaunáztam volna, egy jó erős testedzéssel, meditációval és belső békével megfűszerezve.
Azt szeretem, mikor teljesen rá tudok hangolódni a jógára, és ebben a környezetnek nagy szerepe van.  Néha az oktató szinte ott sincs, darálja a gyakorlatokat, néha érezni, hogy unja. Néha fel alá sétál, - ami jó, de néha fel alá „szaladgál”, ami nekem zavaró.
Rengeteg szó esik a légzésről, főleg arról, hogy milyen fontos a helyes légzés. De kevés helyen mutatják/tanítják meg.
Én szeretem, mikor igazítanak, segítenek, de nem kioktatnak. Sokat számít az óra ritmusa, az oktató hanghordozása, hangsúlya -de  ezek persze nagyon szubjektív dolgok. Mikor az iskolai tornaórák képe jön fel bennem, akkor érzem, hogy nem jó helyen vagyok. A jógát én valami mély, békés dolognak képzelem, a kőkemény fizikai munka és a fájdalmas igazítások ellenére. Szeretem  ha nem kímélnek és fáj, de ez is nagyon egyéni. Azt az órát is szeretem, ahol hozzám sem érnek. És néha az is jó lenne, ha az oktató megmutatná a gyakorlatokat. Persze van olyan típusú óra, ahol nem lehet - bár nem értem miért, de ez a szokás. Nem baj, de mi lenne, ha ilyenkor egy másik oktató, - hiszen szerencsére sokszor ők is beállnak jógázni – azt mondaná, hogy „figyeljetek engem, ha bizonytalanok vagytok”... Hiszen van olyan ászana, amit még „profitól” soha nem is láttam. Csak hallás alapján tanultam meg. Abszurd, nem? Sok mindenben bizonytalan vagyok. Hogy is kéne most legyen a kezem, lábam, csípőm? Vagy hogy lehetne ebben a pózban tényleg letenni a vállamat (pl. pavanamuktasana)? 
Többfajta jógára járok, mert nekem így tesz jót. És van, akik ezt nem szeretik, hiszen Budapesten dúl a jóga-háború. Ha csak megemlítem, hogy de igen, én szeretem X-helyet is, Y oktatót is, akkor már „áruló” vagyok. Nem szeretnék az lenni. Az lenne jó, ha a jóga-bizniszt átjárná a jóga szellemisége, legalább csak annyira, hogy a jógázók ne érezzék meg a stúdiók és az oktatók között zajló konfliktusokat.

És jó lenne mindenhol jelezni, hogy a terembe ne vigyen senki mobilt, és hogy zavaró, ha valaki az órán beszélget.
Azért merem ezt mind leírni (bár kicsit félek is), mert tavaly nyáron Brightonban jártam jógázni, és ott annyi jót kaptam, annyi jót tapasztaltam, hogy tudom, hogy lehet úgy is. Tudnék nagyon jó budapesti példákat is mondani, ahol szuper minden, de direkt nem teszem. Mert dúl a jóga-harc. És senkit nem akarok megbántani sem.  Bár ha nekem kéne létrehozni egy stúdiót vagy órát tartani, valószínűleg nem menne. Bele sem mernék vágni, úgyhogy mégiscsak örülök, hogy sok hely van, jó helyek, és nem is lehet minden tökéletes… Fejlődnöm kell, tanulni, elfogadni, és jógázni. És a kritikát is elfogadom, sőt várom :)